Az letemet gy lem meg,
Ha rezhetem a fordulatait,
A kimondott sz megmentheti,
Az egynisgem rejtett hallait.
Akinek mondhatom szvembl,
Az bekltzik igazn a szvembe,
Hl szvdik krm rzelembl,
s tvolsgon tl is kzeledve,
-A gondolat, l teleptijval,
tjutottam egy mgikus dimenziba,
A mr mindenkp elveszett vilgommal,
Mg belthattam egy csoda illuzba.
gy tvolodsz, ahogy a tegnapok,
Tlem, magadtl, n magamtl,
Nincsenek megszpt tvolsgok,
Szavainkbl csak a befejeztlen verseink .
|