De hiszen val�j�ban n�lk�led,

          A boldogs�g k�k madarak�nt,

         Adod magad, azt�n visszaveszed,

        A rengetegbe t�nsz h�lt �g�retk�nt.

        Azt �g�red, sz�momra l�tezel, azt�n

        Arany halk�nt csillanva, mint az arany,

         Egyetlenegy k�v�ns�gom’ teljes�ted, tal�n,

         Ha a k�r�tted z�dul� �radatot meg�szn�m.

         Elindultam fel�d, �s �tveszt�be t�vedtem,

         A sz�vem adn�m de, nem l�tod m�gse’

         Az �let-rengeteg mag�nya k�r�ttem,

         Labirint a kett�nk �rzelmi k�t�d�se.

         A kreat�v, k�lt�i lelkek trag�di�ja ;

         A semmib�l meg�lmodott, l�trehozott,

         �letform�jukat mindegyre lerombolja,

        A p�nz, a politika sz�ges�tett hatalma.

         Olyan egyszer� a t�rsas �letk�pletem,

         Im�dni, alkotni, felemelni, tov�bbvinni,

         Az �rz�st, �rtelmet, sug�rz�an elk�pzeltem,

        Az eszme-t�rsam, �s a viszontszeret�t megtal�lni.

          De m�gse, t�ged a r�gi �ned, a” f�ld „behat�rol

          Most meg�ll a sz�vver�sem, eln�mul a versem,

          Benned, veled elvesz az id�-aj�nd�k rem�nyem,

          Pedig az �letem jobb lett minden �lel�seddel.