„Figyelem, figyelem,
Közhírré tétetik”;
Hogy a valódi karmához,
Két dolog szükségeltetik,
A jóhoz;
„a család, és
az ország, ahova születsz,
A többiért te felelsz,
Igaz, még bekavar,
Egy kicsit a kontinens,
Aztán a kozmosz, az
Orvosok, meg nagyanyád,
A „szeretőd”, szeretteid,
Ügyvédek, a szomszéd kutyája,
A törvényhozók, a légszennyezés,
de,
Mindez alól kibújhatsz,
Hisz, látod a karma hatalma;
Megadatott nekik,
hogy ott vannak
Feletted hatalmon,
Ügyködésük reád is,
némelykor,
Főbekólintóan hathat.
Majdnem, körforgás az élet;
Akik ma veled rosszak
Holnap azoknak a következő
életedben visszaadhatod,
Mert az Életben semmi sem vész el,
Csak átalakul Karmává.
Esetleg;
Prédikálhatsz a szószékről,
Próféciákba burkoltan;
„a földesúr megbűnhődik,
Az első éjszakáért, a szüzek
Megerőszakolásáért,
A pokolba kerül, és ott,
tanulhat pokoli dolgokat „.
Karma fogas kérdés;
Akik megfosztották az Indiánokat
Az emberségüktől, és az emberiséget
Az Indián kultúrától,
Azok újra bűnhődésül
„karmálodnak a körforgásban?
A kínzók lesznek az Indiánok,
És az indiánok a Fehérek?
Valamiképpen?
Hátha;
Eszükbe jut valakiknek
A békepipába gyógynövényt tenni
A vének tanácsának törvényében,
Humánusan értékelni a természetet!
Vagy nem;
Aranyban mérni a hatalmi
skalpokat,
Füttyentésben a női skalpokat,
Fityingben a rabszolgák darabját,
Puskagolyóba az életet,
És;
Nem a karmára fogni
Az ember, és minden rombolását,
Mert „hazugságért”
Felelőségre vonhatja a
Jelenlegi, és következő élete karmája.
2009. 03. 09. |