Egy Pinty a ltszgembe ugrott,
s inspirlt a parnyi termete,
Hogy lerajzoljam, amit sugallt,
Mint a termszet bmulatos ereje.
Nem kell egy az egybe kimondani,
Ami a fejnkben vletlen lekpzdik,
Nha j lenne csak nzni, rzkelni
A madrkt, ahogy nesztelen tevkenykedik
Mert elhiszi, hogy gy szp a lt,
Ahogy neki vltakozan megadatott,
Sokat kutatva csillaptsa ht,
A fkrl, amit neki az ember meghagyott.
Ksz tllstan ahogy megnyilvnul,
Csoda-nekl sznfolt a kzelnkben,
Bujklva-ltezve jkor lnk trul,
Fl, rl testbeszde, rebbensekben.
Ltva t, rizhetnnk az rtelmet,
A vilgunk hullmz elmlsa kzepet’
Mert ahogy frkszn renk nz-ett,
Az kedvessget, sszetett ert kzvett.
|