Nma a telefonod, vagy sket,
Ezt most nem lehet megtudni,
Mert a tulajdonos mlyen hallgat,
Nem lehet vallomsra brni...
Mint konzervdobozba zrt tr
Olyan krttem a gngyleg,
Kvlrl jv hanggal nyithatnk,
Csak remlem, hogy a teleptim elr.
s ebben a bezrtsgban gytrdm,
Ami szlssges bizonytalansg,
Indulnk, de a vlaszodhoz ktdm,
Az t a minket sszekt valsg.
Ha retalltam a lelki trsamra,
letem rsze lett, s sorsbart
A hang, a hangod hozztartozja,
Nlkle a teljessge elveszik.
Ezrt ersdik fel a nmasg,
s minden befejezetlen gondolat,
Hinyos, elveszett valsg,
Amibl eldugod n-magadat.
Istenem...szlj, amg hallgathatlak,
Vges lehet az ajndk igzet,
Minden szp sz, amit kialkudtunk,
s a hangulata lmnyekkel ltethet.
|