�gy negyven �v t�vlat�b�l.

Ketten l�pkedt�nk egy utc�n Liacsk�val,

Valahogy beazonos�tatlanul a val�s�gban,

Tizenhat �v�nk forr�, akt�v v�gyaival,

Akkor ott elveszt�nk a k�lt�szet im�dat�ban.

Egy�tt mondtuk egyszerre, halkan, t�lf�t�tten,

„M�g ny�lnak a v�lgyben a kerti vir�gok”,

„M�g ifiu’ sz�vemben a l�ngsugar� ny�r”,

�s csak a j�r�kel�k �mulat�ra eszm�lt�nk.

M�g mondtuk, m�g hallgattuk volna r�v�letben.

A lelk�nket bet�lt�, izz� magyar k�lt�szetet,

�rezt�k, tudtuk sok fontos �rtelem elvesz�ben,

„�lelt�k „a sz�let�s�nk �rzelm�vel a sz�l� f�ld�nket.

Mi voltunk a kibontakoz� �r�-olvas� tal�lkozok,

A n�pdalok, �j zen�k �t�l�, tiszta befogad�i

�gy ittuk a szavak dallam�t, mint a csillagok

Akik ugyan�gy a f�ld�nk tov�bb sug�rz�i.

Az iszony�an kem�ny, mag�nyos �vekben,

Ez �gy maradt a tudatomban, mint a „Napsug�r”,

Ami Erdlyre is re�s�t�tt, mindenek ellen�ben,

A mindent rombol�, rejtett, Eur�pai �rul�sban.

Az�ta is rag�lyosan fert�z� re�m a vers-szomj,

Ami lehet hal�lomig gy�gy�thatatlan ig�zet,

A k�lt�i metafora bennem visszhangozva zsong,

Amit t�rt�n�seink hull�mvas�tja el�id�zett.

�s negyven �ve is tombolva, �gve k�s�rnek,

Sz�tesett bar�ts�gok, beteljes�letlen �lmaim,

Megmagyaar�zhatatlan�l sz�let�, �l� r�mek,

Ami h�ven hozz�m tart�z�, csoda l�r�im.

Kelt: 2010. 04. 11, a „k�lt�szet napj�n”.