A s�r� h�hull�sban ott vannak k�nnyeim,

Krist�lly� fagyottan, lelkem gy�ngyek�nt,

Mint nem v�rt, kiv�dhetetlen �rz�seim

D�bbenete, a t�led el�m dobott val�s�gak�nt.

�t�lem J�zusnak v�lt, rockoperai felismer�s�t;

„Isten, te akartad „, mert nem akarhattam �n,

�r�kre azz� lenni, aki, milli� semmi�rt,

Az ember �ltal alak�tott, rombolt f�ldj�n.

Nem akarhattam, hogy ne tudjak hazudni,

A sz�vets�gekbe t�m�r�lt j�tszm�k k�zepette,

Azokkal, akik annyi magasztost el k�pesek hitetni,

Mik�zben vissza�t az ember minden tette.

M�g akarn�m, m�g hinn�m a k�z�ss�g�nket,

De a t�rsas sz�vev�nyekben, �nmaguk�rt j�tszanak,

Ill�zi�v� form�lva l�tezhet�, rengeteg boldogs�g�t,

Mik�zben a tisztas�gok csak pontokban sz�r�dnak.

Most m�r tudjuk, tudom, ritka az igaz szeretet,

Ami a humanit�sunkban beteljes�ti a jelent�s�t,

�tadva a testetlen szellem �rz�s�t, melegs�g�t,

Az egym�shoz tart�z�s meg�jul� forr�s�g�t.

Eldobhat� minden szavunk, l�t-lehet�s�g�nk,

 Az �rdek szelekt�v „t�rsa-dal-omtalams�gban „.

Van, ahol a ny�rban is j�gkrist�lyosak a lelk�nk,

B�r m�st j�tszanak az �lc�zott egy�tt�l�s�nkben.

Tudod, engem soha nem kellett elk�ldeni,

Onnan, ahol f�l�slegess� v�ltam, �rezhet�en,

Egyszer elmegyek, �s k�r is visszah�vni,

Tudom, a k�nnyek is v�gesek, t�rv�nyszer�en.