A falevelek alatt lapulnak a „lakok”.

Az erd� d�szei; gomb�k, p�fr�nyok,

Vel�k tal�n a rejt�z� virgonc �llatk�k,

�s vizu�lis k�pzeletemben megjelennek. 

A fakul� erd�ben tal�lok egy szedret,

Egy vad, kis f�lig �rett gy�m�lcs�t,

A term�szet elv�tette a l�trej�tt�t,

De � k�zd a k�ldet�se beteljesed�s��rt.

Ez sorsszer�, tov�bb fut bennem a v�gzete,

Er�sebb n�lam az elm�l�s jelenl�te,

Lelomboz�dom a leh�lt lombokon,

A k�zeli halottak napi gondolatokon.

A sz�rk�letben s�rok egy s�r miatt,

Amiben a sz�leimmel a fiatals�gom,

�rz�-er�s k�tel�ke is temet�d�tt,

Egy m�ly, fel�rt�kel�d�tt fogalom.

A k�-s�r t�lem t�l messze maradt,

Nem gy�jthatok m�csest rajta,

Minden, �s mindenki elmaradt,

Ami sz�nes, �rz�, �s hozz�m tartozna.