Most m�r hi�nyzom neked?

Most nekem is �nmagam,

Csak a szeretetben �l� l�nyem,

Ami Istent�l a l�telemem.

Az egy�tt nevet�sben,

A term�szet im�dat�ban,

Hiszen az ember is lehet,

A csoda term�szet r�sze.

Ne mond �jra, hogy egyed�l,

T�l�lhetem a „f�gg�h�d”r�seit,

Nap n�lk�l a fagyos hajnalokat,

Folytonos hi�nyodban t�gedet.

A szavakon t�l csak a tettek igazak,

A felel�ss�g v�llal�s egym�s�rt,

Az �szt�n�s, simogat� �lel�sek,

Az �sszet�rt, t�veszm�s vil�gunkban.

Amit az �vekben t�bbsz�r eldobt�l,

Az legyen a tied v�glegesen,

Mert nem lehet term�szetes

Ments�g, a tehetetlen l�lektelens�g.

Egy tal�lt vir�gmag kihajthat,

A lombtalan fa biztosan kisz�rad,

Ezt tudod, �s ne mondj m�st,

Az �rz�seink nem �ttervezhet�ek.

             Kelt; 2015.02.11, Kismarton