Mint amilyenre az univerzum teremtdik,
A bolygk, a fld, a csillagok,a nap,
s a kozmosz egy let csirt sszesrst,
gy megszlettem egy tavaszi napon.
De tudod, mi abbl a vilgbl jvnk,
Legalbbis n, hol nem ltezhetett egyni molekuld,
Se manipultlan gondolatod,
s az a "bn" ha szellemileg felnvnk.
Miben a leigzott alattvalk
Kihasznlhat, pusztthat, eldobhat kellkek,
Mindegy, hogy egy csaldban,
Orszgban, kontinensen kiszolgltatottak.
Megkrdezem, ki voltam, vagyok n?
Ki hallom a termszet ritmust,
A kitrt, zuhan fk reccsen jajt,
s a vakuvillansos nzsemmel
tlltok a brtnk faln.
Messze ltom a brceken a havasi gyoprt,
Az si zentl indtott nemzeteim tnct,
Munkval teremt rmnyek, szkelyek mosolyg arct,
S rzem, ltom az eltiportak jogos harct.
Taln megrkthetnm a trtneti mozzanatokat,
S sztszedhetnm a krnk zdtott falakat,
Rst thetnk a kibaltzott trvnyeken,
Csak hangynyit, de tall krnyken.
De hideg-hborkkal, szttptk az sktl,
A kozmosztl kapott emberi erm,
Mint a brcek sziklit, hogy kavics legyen,
Bitorolt fldrsz tkozott svnyn.
K nnk sztzzst embereknt rzem,
Mi nem trt az frszelve roncsoldott,
Formk, domborulatok, termszetes lnynk,
Tehetsgem, eszmnyeim, Isteni rsznk.
s mgis, mgis egyenesesen llok sajt,
Szakadkba dobott testnk, lelknk fltt,
Rejtzkd, titokzatos, de igazi mosollyal,
A termszet kincseit rz elveim kztt.
|