Mi mirt
Szavaim sohasem voltak mesterkltek
A csapong lelkemet mindig beleadtam
Krlmnyeimhez kpest, ahogy tudtam
Tudatosan Nked rmt vinni, valsan.
Mg gondolatban sem gettem hidakat
Br tallkozsaink ritkk, s rvidek voltak,
De akkor olyan voltam, ahogyan akartad
A vilgot kikapcsolva csak nmagamat adtam
Ha tudtam volna, lelked ennyire rzkeny,
Taln bele sem fogtam volna a folytatsba,
Csak barti szellemben viszonyultam volna
Hsges rzki leveleztrsnak maradva.
Csak egy dolgot bnok, de nagyon,
Hogy akaratlanul is szenvedst okoztam!
* llekvndor
|