Abszurd szerelem.
„Fűben, fában orvosság,
Na meg a tiszta csókban.
Lehet fűvel, fával csókolózni,
Csak egyes személyekkel nem,
Kettesek meg rejtőzködnek,
Fű, fa mögött, és nemükben,
Már nem igazán nők a nők,
És a férfiak fogalma ingatag,
Megingatta a világrendszer,
Amiben nincsen agy-ész rendszer,
Emberből is dömping a „komerc „
Hiány a természetetesből,
Ki tudja már mi a fűnek, fának
Embernek használatos orvossága?
És a hová lett a jó napok tervezése?
Kusza, kudarc, kényszerzubbony,
Sokaknak a társadalmi élet-vitel,
És hol lehet itt az elhihető szerelem,
Minden kétes, pillanat eset,
Az érdek, túlélések felett,
Hajkurásszák a megfoghatót,
Aztán eldobják mint” megfoghatatlant”.
Az „Isten” megalkotta az embert,
Lélekkel összefüggő szerelemre,
De nem az abszurd körülményekre,
Így eltűnik az isteni szerelem,
Marad, ami lehet, az abszurd szerelem.
|