Jgtfelhk.
Mondanm; lgyszi’.. bocsss meg,
Ktelked „tamskod” felemnek,
Amivel jgtfelhket kpzelek
Flm, s magnyos vgzettet.
Igaz voltak zimankk, holdnlkli
Fagyos jszakk, sros nappalok,
Amiben kishit lettem nlkled.
Pedig minden fnyt tveszek,
Minden simogatst magamba ptek.
Most meghatottan, s bntudattal,
rzem a versedben a lrai lelkedet,
Amivel zensz a ttova-letemnek,
A februri tlben, tavaszi igretet.
Ez legyen az utols „jgtm”,
Amit a magnyom kz vettett,
Helyette jjjn fel az ezst holdam,
Sssn renk a meleg szn napunk.
2012.03.15, Kismarton
|