Ha elb�jsz, �n ut�nad nem ny�lok,

A te �letfoly�d l�lekveszt�kkel teli,

Z�ld-k�k t�ny v�z, amiben elveszek,

Mert az �n lelkem „tengerszemnyi „

Nem f�r bele b�v�patak mederbe,

B�rhogy v�gom, �sszepr�selem,

A vil�g, val�s�g sek�lyes t�ny�be,

Ahol megsz�nik a jelk�pes harang csend�l�se.

Ha az �letedbe „re�lis �rz�kkel ” elb�jsz,

Nem k�v�nom, hogy f�jjon, amit nem �rz�kelsz:

Az �sszetartoz� sz�v�nk dobban�s�t,

                    Az �lel�s�nk telepatikus ritmus�t.

Ami reggel z�ld-k�k, aranyba indult,

Az nem nyugszik el este ibolyak�kbe,

Mert a k�zbe es� id�-korl�t elnyelhet,

Minden sz�rnyal� v�gyat a sz�rkes�gbe.

M�g eml�kezem a meghat�roz� szavaidra,

A t�nyszer�, tudat alatti sors meg�llap�t�sra,

De” f�rfiasan „felmentelek minden teher al�l,

„Nincs semmi k�zt�nk”, szerelem? k�tked�s al�l.

Az, amit �t�lek �n, az most mell�kes,

Csak a k�lcs�n�s szeretet az �rt�kes,

Ami �nm�k�d�en t�rt�nik, mint a szabades�s,

�s az akaratunk f�l�tti v�gyaiban v�gleges.

*