A hely, ami a temet� fogalm�t bet�lti,

      K�l�n�sen t�gan meg�rt �rzelmi sk�la,

      Bukfencezve �rv�nylik f�l�t�nk, s fenyegeti

      Az arcunkat, a tudatunkat, mint a l�t�nk vihara.

     Hogy mi sajog, �s mi �v�lt benn�nk,

     Azt meghat�rozza az elvesztettekhez a k�t�d�s�nk,

     A term�szet �ltal re�nk vet�tett �rz�kel�s�nk,

     �s a hozz�nk tart�z�k szeretet�nek hi�nya.

     M�r annyi mindent, �s mindenkit elvesz�tettem,

     Hogy lassan nem akarok semmit, �s senkit,

     Amit, akit megszerethetek, majd elvesz�thetek,

     Kik elt�ntek k�zelemb�l, mint a hegyek f�i a

                                                hegycsuszaml�sban.

      A n�gy fal k�z�tt is l�tom a hi�nyz� Hargit�t,

     A gyerty�kt�l �g�, az �rz�seimben l�ngol� s�rokat,

     Az �j feketes�g�ben elt�n� feh�r kriz�nt�nokat,

     Amiket tal�n a lid�rcf�ny pislogva bevil�g�that.

     Olyan messze, megfoghatatlanul van t�lem minden,

     Ezen a napon sincsen csal�dom, s�rom, csak k�nnyem,

     A v�gzet, s a term�szetes �let kiz�rt mag�b�l,

     �s nekem a fellobbanhat� lid�rcf�ny is hallott.