Egy hatty� szerelme

                  a v�zililiommal

Egy viharban elt�vedt hatty� siklott,

A vesz�lyes, szikl�s meder ment�n,

Az alkonyi f�ny re� visszasug�rzott,

Mik�zben al�bukni k�sz�lt a l�p v�g�n.

A vissza utat, a v�gyott visszat�r�st,

Elf�dte a leomlott, meredek partfal,

A sz�l hozz� hozta a t�voli zen�t,

Mag�ny�ban �rezte; a lelke meghal.

De m�gse, a k�zel�ben egy pont f�nylett,

Egy v�ndorl� v�zililiom ringva k�zeledett,

Level�n ez�st v�zcsepp, feh�rl� szirmok,

Egy sejt�s, megismerhet� „fogalmak”.

Egy sz�lcsendes zugban �sszesimultak.

L�ny�kben �j �rzelmek suttogtak,

Am�g a nap lement egy�tt lebegtek,

K�t k�l�n �lomban, amit elk�pzeltek.

Azt�n az �jjel becsukta a v�zililiomot,

A hatty� f�zott, v�rta a reggelt,

Amikor a liliom �jra nyitva ragyogott,

De a hold ciklus mindent ism�telt.

Az �jjelekben elvesztek az egy�ttl�t�k,

Az�rt a hatty�ban s�rt a t�rstalans�g,

Fogva tartotta a v�letlen szerelm�k,

F�lt, hogy Hatty� dal lesz e bizonytalans�g.

                                                           2010. 10. 06