Van aki, akik azt hiszik,

          Engem t�rsk�nt megtal�lt,

          �n is kicsit hittem ez l�tezik,

          Hogy elker�lhetem a mag�nyt.

          Sejtjeimben sz�lettem �rz�st�bblettel,

          Ez a vil�gomban „eltal�lt”,

          L�tt sz�rny� mad�rk�nt,

          N�ttem, �ltem, k�szk�dtem.

          Minden pofonn�l, vesztes�ggel,

          Kevesebb hittel �bredtem,

          Most tudom ez t�rv�nyszer�s�ggel,

          Kioltja bennem, amivel sz�lettem.

          Elfogyott az er�m, l�legzetem,

          Hogy �p�tsem tov�bb a semmit,

          Amit a sok sz�z�ves t�ved�s hozott,

          Az egy-egy szem�lyes boldogs�g�rt.

          M�r tudom, csak �rdek, felem�s-�szt�n,

          Ami a „szokv�nyos” embert jellemzi,

          �nmaguk�rt t�rsakhoz k�t�dni,

          De ki, kik tudnak, igaz�n szeretni?

                                               *