Elmondom versben, ami rgi przai tny,
Csak az rzkelt szemszgek klnbzek,
rk a manipull felsbb-egyezmny,
s ez a sorsomra tbbszrsen revettdik.
Manipulltan, sajgn nekem azt jelenti,
Csinljuk, gy ahogy a fggnek ktsges,
s a fl az egytt mkdsnkben elhiteti,
Hogy ez trvnyszer, csak ez lehetsges,
Klnben kivet, eldob, vgleg sszezavar,
s nem utolrheten csak fizikailag,
A lelkemen keresztl sszeroppant,
Mert vagyok, teht fggen emberileg.
Abban a kzegben, ahol manipullnak,
s mr szletsem eltt is az letemet,
Az llati sztn politikjval minstik,
A helyzetemet, a meghatroz lpseimet.
A hatalom aclos grbjvel irnytjk,
A korltokat, kertseket, kalodkat,
s ebben hatrtalanul megnyilvnulnak,
Minket, engem, az eszkzeikbe bezrnak.
Visszahat ige a teljes, vdtelen ltem,
Szntelen krds, felfoghatatlan tnds,
Ha jelz az ember, mirt csak sznlelt,
A meghatroz emptia, humn rzs.
gy rombl ez az rk ember-faji tok,
Hogy az rzn fellemelkednek az rzketlenek,
zik a kiszolgltatottak manipulst,
Sokszor a „rabszolgk „gladitorizlst.
Nha ez egy frfi-n rejtett jtszma is,
Az rzkenyek egyenltlen eslyvel,
Mert ha a rabszolgkat felszabadtjk is,
A kialaktott helyzetk manipullt foglyai.
A hideghborban megtrt „szrnnyal” landoltam,
Az rzketlensg kves, lczott sivatagba,
Vgyva egy igaz lelki lelsrt imdkoztam,
Sokszor, s ktsgbeejten most is hiba...
2009 jvkezdetn |