A „magyar dal napja.”
Gazdagok vagyunk mlysgtl-magassgig,
Olyan visszajelzssel jelenik meg a hang,
Lelknk kristlyain, mint a fnyzuhatag,
s minden hangszer fltt szl egy harang.
Mert letnk sszetevi gymnt kemnyek,
A dalban tett gondolataink katarzisok,
s gy szntjk tovbb az lmnyek,
A tudatunkat, mint a fldnket a viharok.
rzelmi szneinkkel a magassgtl-mlysgig,
A magyar sz zenbe oldott eksztzisval,
Mosolyogtat, ringat, megsirat get borzongssal,
Azon az idutazson, amin a rapszdik szlnak.
Az si sz lgyan meghatroz beti;”dal”,
Olyan ers, tmr, kpz visszhangzattal,
Amiben egyszerre tbb ezer sznes v zenl,
Suttogva, trillzva, kiltva, s bvlve sokkol.
2010. 10. 22.
|