ABSZURD HIDEGH�BOR�

 „Sose volt, hogy valahogy ne lett volna”

Mondja a n�pb�lcsess�g

De a most, az most van,

Csakhogy elm�lt sok lehet�s�g,

Ahozz, hogy j� legyen,

�s a rossz kinek kell?

Vagy m�gis?

Pusk�ra t�lt�tt szavakkal,

Int�zked�sekkel, �sz-taktik�val

Hadakozunk elsz�ntan,

L�v�nk mindenkire aki mozog,

Tesz, f�leg �r, besz�l,

Kiv�ve, ha �gy besz�l,

 Hogy semmit sem mond,

�gy mozog, hogy amit tesz az;

„Nesze semmi, fogd meg j�l”,

Az egyetemes mai civiliz�ci�ban

Val� marad�sunkban az ellenfeleink,

„Kil�v�s�vel” �rv�nyes�l�nk.

Abban a „v�n „Eur�p�ban,

Ahol a hidegh�bor� m�r,

Az �vod�kban elkezd�dik,

�s a t�rsadalmi fel�p�t�s seg�ts�g�vel,

Betonfal� l�gv�rakb�l cs�csosodik,

Azz�, ami a ma �sszk�pe:

N�ha fenn, azt�n zuhanva le,

Esetleg egym�s tetej�n fennmaradva,

B�r az eg�szben �rezve, l�tva:

Egy mer� puskaporos bizonytalans�g.

Val�tlan hitbuzg�, bubor�kvigasztal�sok,

K�m�ves Kellemen alkot�sok,

Kend�zetlen szellemi kiv�gz�sek.

�s h�l vagyunk mi annyian?

Mint:

Any�k, Ap�k, hid�pit�k, iparm�v�szek,

Asztalosok, programozok kert�szek?

Az �lc�zott l�por f�stje eltakar,

A honi haz�tlans�g megzavar,

„Haz�dnak rend�letlen�l, oh magyar”,

-P�toszt vesztett, himnusz n�lk�l,

�ssze-vissza, gy�k�rtelen v�ndorolunk,

De f�leg elbolyongunk, elbujdosunk,

Az �ppen m�k�d� csataterekr�l,

A robban� helyekr�l, ahol k�-k�v�n,

Emberi meg�lhet�s�g lehet�s�ge,

Tudjuk nem maradt, nem maradt.