Akik ide az alagutakon �t el�rkez�nk,

Elevenen �rezz�k a fens�ges term�szetet,

Mert a cs�csokon felemel�n kiemelked�nk,

A s�k k�zegb�l ami eddig k�r�lvett.

Nem csak a meglep� csoda sz�ps�ge,

Valami megfoghatatlan var�zslat,

Ami sz�ntelen k�sztet n�zel�d�sre,

Igazi, ig�z�, formabont� b�v�let.

A f�nyk�p sem tudja visszaid�zni,

A saj�tos v�lgyeket, az �gig �r� hegyeket,

A sokfaj�, soksz�n� vir�gokat, h�zakat

A re�nk hat� �sszhat�st csak ott �rezni.

A vastag h�foltok t�v�be ny�l� k�k�rcsin,

A tajt�kos, zuhog� patakk� n�v� forr�sok,

A sok �vsz�zados erd�k szikl�s arculat�n,

T�m�r�tve v�ltakoznak a sz�ps�g kisug�rz�sok.

Ez az Isteni z�ld-arany t�j mellbev�g�an hasonl�,

Egy �r�szakkal elvett, k�nny-v�r �ztatta f�ldr�sszel,

Ami a politik�t�l �lc�zott vand�lokt�l puszt�that�,

Alattomosan gyilkolhat� a t�rt�nelmi t�rv�nyekkel.

Orsz�gok, emberek n�ha �sszeegyeztethetetlenek,

Ha az Eur�pai t�rt�nelmi er�szak be-telepit

Oda nem ill� „�res „kalandor embereket,

Ahol mindkett� pusztul, de f�leg a hatalom puszt�t.

Ett�l az eleven gondolatt�l r�gt�nz�d�tt

A hat�s, meg a term�szetv�d� f�lt�semmel,

�s egy ritka, b�borsz�n� vadvir�got meg�rz�tt,

A t�rsam gy�jt� sz�nd�k�nak lebesz�l�s�vel.

A riadt vir�g hangj�n, empatikusan k�rtem �t;

„k�rlek, k�rlek sz�pen �n, v�dtelen �letem,

Ne szak�tsd le a folytonoss�g kiteljesed�se el�tt,

Mert ez az egyetlen visszahat�, hum�nus �rtelem.

A St�jeri �jszak�k suttog�, ringatoz� f�i

Minden �rz�,” l�tez�” lelket meg�rintenek,

Mint az �let�nk nagy-aj�nd�k eml�kei,

Visszah�vnak, a hasonl� f�ldre eml�keztetnek.