A kir�lyoknak kij�r� h�dolattal

Fogadtam minden v�rt szavadat,

Lelkemnek minden csod�lat�val

Bearanyoztam hozz�d f�z�d� gondolatimat.

Egy igaz sz�v� tud�s-intelligencia

Volt�l a hargitai k�pzeletemben,

Mentsv�ra az elveszett �nmagunknak,

A m�g magasztos- igazban hiv�knek.

Erd�ly, �s te is a jelens�geit �tv�ve,

Mint �szt�n�s lelk�let� v�ndor,

A ki�lezett t�l�l�sben k�szk�dve,

Elfeledte, hogy Erd�ly mi vagyunk !

Minden sz�l�ttje t�bbet �r, mint a f�ldje,

Mert cser�pben is terem jellegzetes vir�g,

Kunyh�ban is j� sz�, �si t�nc, �lel�se’,

�s „haz�ban” aranyl� minden vir�gcser�p.

Azt a „betelep�t�s”, koppan� j�g nem veri el,

Parlagi” gyom” irdatlan �rnya nem f�di be,

A napot hordozza, a napjainkat t�lti fel,

Aranyos �let-�r�m �l az eml�kezet�nkbe’.

Mint azt, ha elfelejted, �s t�r�dni velem,

Valami elm�lik, cser�pk�nt �sszet�rik t�nyleg,

Kih�l az �jra�ledt hit�nk, v�gyott eszm�m,

A val�s�g fagyos emberi talaj�n v�gleg

Lesz el�rt �nmegval�sit�dod, �rdemed,

De nem lesz egy meleg f�ldi’ k�z, �lm�nyed

Aki, ami, �gy simogat, mint a „harangvir�got”

De tal�n te ezt nem is �rezed, ig�nyled....

                           *