Tallkozhatnnk valahol hamarbb,
Hogy nzzem, tudjam, eszmljem,
Mitl kltztl belm az letem delejn,
s lthassam egy arcodat legalbb.
Egy " Pont " lettl az letemben, mi nem hagy el,
Krlem, krben szikrzva, melegtve, getve,
Mit a kpzelet lmodik, flve reml,
A ktsgeimet, bezrva, most elvetve.
Felfokozott rzs, vgy-fnnyel eltlt,
Taln menekt egy rendkvli jelensghez,
Mint a harminc vig vgyott Krta szigethez,
A termszet kincshez, hozz, s hozzd kld.
Napimd vagyok, akkor is ha napom nincsen,
Mert eltakarta, amit pontatlanul trtnelemnek neveznek,
A termszet, az rzs minden kincsem,
S taln a szemeid, amelyek rem nevetnek, lehetnek.
Most kereslek sszetett nem rszeknt,
Mert ketts simogatst, kzs dallamot gr,
Napot, illatot, meleget, hangszerelt lrt,
A kvezett vilgban, Krta-i szigetknt.
Ha mgis vget r a vgy-vgyott beteljesls,
Az emlk nem fekete, rem dobott hl,
De Zorba tnca, zenje, a napsugaras lgkrbe tall,
Csak, fehr, kk, sznes virg sziromhulls.