2 kis magzat beszlget egy anya szve alatt:
- Te hiszel a szlets utni letben?
- Termszetesen. A szlets utn valaminek kvetkeznie kell. Taln
itt is azrt vagyunk, hogy felkszljnk arra, ami ezutn
kvetkezik.
- Butasg, semmifle let nem ltezik a szlets utn. Egybknt is,
hogyan nzne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan tbb fny lesz ott, mint itt.
Taln a sajt lbunkon fogunk jrni, s majd a szjunkkal esznk.
- Ht ez ostobasg! Jrni nem lehet. s szjjal enni - ez meg
vgkpp nevetsges! Hiszen mi a kldkzsinron keresztl
tpllkozunk. De mondok n neked valamit: a szlets utni letet
kizrhatjuk, mert a kldkzsinr mr most tlsgosan rvid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valsznleg minden egy kicsit
mskppen, mint amihez itt hozzszoktunk.
- De ht onnan mg soha senki nem trt vissza. A szletssel az let
egyszeren vget r. Klnben is, az let nem ms, mint rks
zsfoltsg a sttben.
- n nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszletnk, de
mindenesetre megltjuk a mamt, s majd gondoskodik rlunk.
- A mamt? Te hiszel a mamban? s szerinted mgis hol van?
- Ht mindentt krlttnk! Benne s neki ksznheten lnk.
Nlkle egyltaln nem lennnk.
- Ezt nem hiszem! n soha, semmifle mamt nem lttam, teht
nyilvnval, hogy nincs is.
- No, de nha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy nekel, s
azt is rezzk, ahogy simogatja krlttnk a vilgot. Tudod, n
tnyleg azt hiszem, hogy az igazi let mg csak ezutn vr rnk!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
