Ngyszemkzti titok
gy reztem veled most vgleg,
Kinylt egy eufrikus vilg,
Fldhz rgztetten is szellemileg
Felemel, bvsen rzelem gazdag.
Az svny, ami hozzd vitt,
Titkos, titokzatos, jratlan,
Vadrzsval szeglyzett, s elveszett
A sztszrt, kijelletlen utjaidon.
Most ttovn itt llok „valahol”,
Az egyre srsd „alkonyaton „,
Csak az n remny-fnynyalbom,
St vissza megfoghatatlanon.
Taln rzk egy valsg-lmot,
Lehet, azt vgytam mindegyre,
Hiszen tlelte a riadt valmat,
Egyszer egy igaz frfi szerelme.
Krtelek;” ne lpj a lelkemre”.
Ha eld is tettem vdtelensgemben,
Lehet, tbb nem rok-lelek versemre,
Elgnek a bnat titoktzemben.
*
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzsek
Friss hozzszlsok
Archvum