Egyszer… t�bbsz�r.

�rz�m tudatalatti gondolataimban,

�lmaim, v�gyaim sz�p szil�nkjait,

Amelyek a lelkemben f�z�dtek,

Iluzi�k�nt veled, veletek maradtak.

Mint az elm�lt ny�r vadvir�gait,

Amit a tavaszi sz�l ringatva hozott,

�s a f�ldre hullatva kivir�goztatott,

De a t�l elt�ntette sz�nes szirmait.

Valami/ki megsz�nteti az �l� r�tet,

A nap im�dok napjai, naps�t�s�ket,

B�r l�te velem egy�tt �l eml�kek�nt

Nincsen �ltet� kivir�gz�sa val�s�gk�nt.

Az �rz�s sorsk�nt b�rkire vonatkozhatik,

Sokan egyszer… t�bbsz�r �t�lhetik,

Mert igaz�n kapcsolatainkban vesz�t�nk,

�rt kapva a folytonoss�g �leterej�ben.

Mint a sz�p havas feh�rl� vadvir�gai,

Csak ritka �nnepek magasl� foltjai,

Mi a m�lyben, a keskeny v�lgyben lakunk,

�s szemben a sors fogs�g�ban maradunk.

                 Kelt; 2009 szeptemberben, Fels��r�n